Villányi Franc, merlot és egy csodálatos birtok cuvée: Villány egyik legtündéribb butik borászatában jártunk.

Olybá tűnik, hiába próbálják velünk elhitetni, hogy Villány maga a magyar Mediterráneum, az időjárás fityiszt mutat az ügyes marketingesek kitartó próbálkozásának, mivel Holle anyó ismét kirázta a dunnákat. „Havazik” – jön az üzenet a telefonomra, ahogyan már a szellemjárta M6-os autópályán suhanunk.

Nem keveredünk be a villányi pincesorra, csak a körforgalomból csodáljuk meg a tavaly év végén Év Bortermelőjévé választott Günzer Tamás által igazgatott Grandior Borbistrót, és az ellenkező irányba hajtunk ki. Elmegyünk a Sauska mellett, innen már látni a Remete-dűlőt, amit kisvártatva be is veszünk, miután a Nagyharsányi Szoborparknál letérünk jobbra. Kisebb-nagyobb prés- és víkendházak között gurulunk szelíden felfelé, és izgatottan nézelődöm, vajon felismerem-e még az épületet, ahol néhány évvel ezelőtt már megfordultam egyszer. Aztán, ahogy a provence-i zöldre festett zsaluk megcsillannak a szűz hóban, már nem kérdés a fejemben motoszkáló gondolat. Megérkeztünk.

Minden elkezdődik

A Lavici Borházak története 2007-ben kezdődött, amikor az Alföldről származó Németh család rangidős generációja álmodozások helyett úgy döntött, hogy víkendházba invesztál. Elvégre már a gyerekek is nagyok, és milyen jó is volna egy vidéki menedék, ahol vendégül lehet majd látni a barátokat. Borszerető és -készítő emberekként úgy vélték, erre Villány a legalkalmasabb, mint az első olyan honi borvidék, ahol a rendszerváltás utáni összefogás ereje már kezdett kirajzolódni. „Sokat jártak ide, beleszerettek” – mesél erről Németh László, a felnőtt gyerek, mostani házigazdánk.

A kis pince fölött húzódó nappali és konyha, illetve az emeleti hálórész két év múlva lett kész, ekkor már jöhetett a szőlő, majd 2012-ből palackba is került az első évjárat. „Kezdetben nem voltak nagy céljaink, csak annyi, hogy olyan minőségű bort állítsunk elő, amit már mi is szívesen megiszunk.” Telt-múlt az idő, a gyerekek maguk is szülőkké váltak, és az immár nagyszülők teherbírásán a szőlővel együtt osztoztak az unokák. Így alakult, hogy Laci gyorsan a (nagyszülők után) harmadikgenerációs borász szerepkörébe lépett, és ma már a saját kiscsaládjával – feleségével és kisfiával – igazgatja a pincét.

A szőlő másfél hektárt tesz ki összesen, merlot, portugieser, kékfrankos és cabernet franc futja be a dűlőket. Bár, teszi hozzá Laci, valami fehér azért talán nem lenne rossz, csak egyelőre még keresi a fajtát. „Ugye, itt az olaszrizling is szeret. De abból már rengeteg van ebben az országban, a balatoniakkal különben is nehéz versenyre kelni. Talán fekete járdovány lesz – bár ez nem a legtökéletesebb példa a fehér szőlőre” – viccel a szőlőszortimenten, amely fajtaborok mellett egy rozét, két cuvée-t, sőt, a néhány éve itthon reneszánszát élő pét-natot szolgál ki bőségesen. Cabernet sauvignon viszont nem lesz. „Bár ittam nagyon jó borokat itt Villányban, nekem nem áll közel a szívemhez” – érkezik a magyarázat.

Minden kerekké válik

A másfél hektár első hallásra nem tűnik soknak. A fővárosban ingatlanfejlesztőként dolgozó és emiatt sokat ingázó Lacinak azonban nem kevés, és persze ahhoz is elegendő, hogy ne csak saját maguknak, hanem eladásra is termeljenek. Ottjártunkkor a 2020-as évjáratot kóstoljuk, amely a kis birtok életében nemcsak azért kiemelkedő, mert az évjáratot tekintve minden együtt állt ahhoz, hogy igazán nagy borok születhessenek, hanem mert a Covid kényszerítette bezártságban Laci hosszú hetekre leköltözött Villány (a borászat területileg Nagyharsányhoz tartozik – a szerk.) nyugalmába.

„Agyon volt dolgozva a szőlő – emlékszik vissza –, előfordult olyan is, hogyha egy számomra nem annyira fontos online megbeszélésünk volt, beraktam a fülest, és mentem ki zöldmunkázni.” A kóstolást a birtok cuvée-vel kezdjük, a 064-gyel, amely portugieser-kékfrankos házasítás, hangsúlyosan az előbbi javára. Ahogyan azt várni lehet, friss, jóivású gyümölcsös. Ha valaki kóstolt már RedY-t, akkor könnyen el tudja helyezni a villányi bormátrixban. Tökéletes kezdés, nekünk is, de azoknak is, akik ódzkodnak a klasszikus villányi stílustól, vagy kevésbé rajonganak a hordóhangsúlyos tételekért. Mondjuk, ők akkor is jól járnak, ha a szortiment valamely másik tagját választják.

„Alapvetően azt szeretném, hogy a boraink kifinomultak, lekerekítettek legyenek, és hordóban is pont annyi ideig hagyom, hogy mire eljön a palackozás ideje, akkor már egy kellemesen iható bor legyen.”

Hosszú kísérletezés után ma már beállt, hogy a Kádár Hungary hordóiban csiszolódnak kerekre az egyes tételek, nemegyszer zongoraszó mellett.

Jöhet a Villányi Franc!

Ezt az előbbi filozófiát és a gyümölcsös vonal hangsúlyozását tükrözi a merlot is, amely a tulajdonos- borász szerint is úgy sikerült, ahogyan az a saját elvárásaiknak is maximálisan eleget tesz – amit a kóstolópróbánk is igazol. Cabernet franc, ha úgy tetszik, nincs a sorban. 2018 óta ugyanis Villányi Franc-ként kell keresni, amely a szubjektív kóstoláson túl is jól reprezentálja, hogy a tökéletességre törekvés magas minőséget eredményez. Túl azon, hogy a Villányi Franc-nak számos kritériumnak meg kell felelnie – ilyen például meghatározott terméskorlátozás, illetve a hordós érlelés hossza –, a sima eredetvédelmi bizottságnál is szigorúbb zsűri poharában is bizonyítania kell.

„Aggódott is a traktoros, hogy nem marad fürt a tőkén, olyan erősen visszafogtam a mennyiséget – meséli Laci a Villányi Franc "receptjét”. Emellett pedig mi a Jammertalnál vagy a Kopárnál hűvösebb klímával rendelkező területeinkről szedjük, a Remete- és a Csillagvölgy-dűlőkből. Nem is hagyom kint nagyon hosszan, mert nem akarom, hogy túlérett legyen, hanem inkább arra törekszem, hogy megmaradjon az eleganciája. Így nem lép át a klasszikus villányi robusztusságba. Szeretem ezeket a komplex dolgokat. Kicsit olyan a borászat is, mint az építészet: nagyon sok mindent felölel. Az ingatlanfejlesztésben ott a dizájn, kivitelezés, értékesítés, finanszírozás. Különböző dolgok, de ezeknek össze kell állniuk ahhoz, hogy legyen valami jó eredmény. Ugyanilyen a borászat is. Számít, hol fekszik a szőlő, hogyan műveled, hogyan jut el a palackba, és akkor még az adminisztrációról, a borkóstolókról nem is beszéltem. Valamit megálmodsz, hogy mit szeretnél létrehozni, és megcsinálod.”

A következő lépés

A fajtaválaszték, birtokméret, szortiment kikristályosodni látszik, nemrégiben megérkezett a Metamorphosis csúcsbor is. Egy dolog hiányzik csak. Talán, az ingatlanfejlesztő is olyan, mint a suszter, akinek lyukas a cipője, hiszen, ami még hátravan, az a vendégtér kicsinosítása. „Ez itt, ahol most kóstolunk, tulajdonképpen az otthonunk.” Mutat körbe Laci, így a következő lépés a terasz téliesítése lesz, hogy legalább márciustól októberig tudják a kóstolóvendégeket fogadni. Odabent, a kandallóban ropog a tűz, az ablakból ideviláglik a Sauska pincészet impozáns épületegyüttese, idefent pedig végképp úgy érezhetjük, hogy megszűnt körülöttünk a külvilág. A házigazdánk, a család alföldi gyümölcsöséből készített pálinkák és a vörösborok is marasztalnának – nehéz innen továbbállni.

A teljes cikk a Vince Magazin 2024/2. februári lapszámában jelent meg.

Szerző: Kalmár Borbála

Címlapfotó: Talabér Géza