A szlovák tokaji a jobb, vagy a magyar? Az ismert szakember elmondta
január 29., 2023 – Kortyok – Geri Ádám
Nemcsak a szlovák tokaji, általában a szlovák bor nagy fejlődésen megy keresztül. Master of Wine-ok magyarázzák cikkekben az okokat.
Nemcsak a szlovák tokaji, általában a szlovák bor nagy fejlődésen megy keresztül. Master of Wine-ok magyarázzák cikkekben az okokat.
„Ha bizonytalanok vagyunk a szlovák borokkal kapcsolatban, egy dolog jusson mindig eszünkbe. Ha a bor folyó után van elnevezve, akkor vörös (a Dunaj szlovákul Dunát jelent), ha vár után, akkor fehér (lásd Devin).” A magyar borokban is jártas Elizabeth Gabay minapi cikkének első mondata jól jellemzi a szlovák borok ismertségét, pontosabban ismeretlenségét a világban.
Ez azonban gyorsan változik. Erről tanúskodik többek között maga az a tény, hogy a Master of Wine hölgy a minap komplett cikket szentelt a szlovák boroknak. (És nem ő az egyetlen, mint azt lejjebb látni fogjuk.) A másik beszédes „fejlemény” az írás apropója. 2023. január 18-án első ízben rendeztek nagyszabású szlovák kóstolót a bor fővárosának tartott Londonban.
A változást nem utolsó sorban – így Gabay – a klímaváltozás idézte elő. Szlovákia sokáig a szőlőtermesztés északi határának számított, ennek megfelelően inkább sörben voltak erősek. A felmelegedéssel azonban lehetőséget teremtett az egyre jobb minőségű tételek előállításának. Ennek megfelelően az ültetvények túlnyomó többsége még mindig délen található. Többek között Pozsony környékén, a Kis-Kárpátok vulkanikus lankáin, valamint a Duna bal partján látni szőlőskerteket.
Az említett, folyók és várak nevét viselő őshonos fajtákon kívül a jelenlegi 10 ezer hektáron megtalálható errefelé a rajnai rizling, a cabernet sauvignon, a pinot noir, a sauvignon blanc, a chardonnay, a zöld veltelini, a portugieser, a hárslevelű, a furmint, a kadarka, a kékfrankos és az olaszrizling. A borok stílusával kapcsolatban Gabay azt írta, „a hűvösebb éghajlat karakterjegyeit jól beazonosíthatóan magán viselő friss, ropogós borok születnek, jól tetten érhető a közös múlt Ausztriával, Csehországgal és Magyarországgal”.
Apropó Magyarország. A közös múlt mellett, mondhatni, „közös borvidék” (ti. Tokaj) is van, ami jó összehasonlítási alap lehet a minőséget illetően. (Ráadásul számos pincészetet szlovákiai magyarok visznek, őket itt mutattuk be.)
Az 1908-as bortörvényben meghatározott Tokaji borvidék 174 hektárja a Trianoni döntés után Szlovákiához került. A vita a rendszerváltás után lángolt fel újra. Az Európai Unió a földrajzi eredetvédelem alatt álló tokaji elnevezést Magyarországnak ítélte meg 1993-ban. Szlovákia és Magyarország 2004-ben aláírt egy megállapodást. E szerint a szlovák fél vállalta, hogy a névhasználat érdekében a határon átnyúló borvidéki területet pontosan lehatárolja, majd gyakorlatilag bevezeti a márka- és eredetvédelem érdekében megalkotott magyar szabályozási és ellenőrzési rendszert. Apró szépséghiba, hogy az említett 174 hektár helyett 908 hektárra szerették volna kiterjeszteni a tokaji nevet.
Arra hivatkoztak, az 1959-es csehszlovák területkijelölésnél már eleve 703 hektárt neveztek tokajinak (Kistornya, Újhely, Szőlőske, a három eredeti település mellett négy új, Bári, Csarnahó, Csörgő és Nagytoronya is bekerült), 1996-ban pedig további nagyjából 200 hektárt vontak be. A szlovák fél szerint, mivel Tokaj Magyarországon maradt része sem volt állandó, őket is megilleti a termőterület bővítésének joga.
Ráadásul 2009-ben Szlovákia levelet írt az Európai Bizottságnak. Ebben azt kérte, a Tokajská/Tokajské/Tokajský vinohradnícka oblasť megjelölést a Vinohradnícka oblasť Tokaj névvel váltsák fel. Magyarország megtámadta a kérvényt, de 2012-ben az Európai Bizottság Szlovákiának adott igazat. Azóta tehát Szlovákiában is jogszerűen használják a Tokaj megnevezést - 908 hektáron.
Mit tud a szlovák tokaji?
Meg is teszi ezt az összehasonlítást Caroline Gilby, aki szintén Master of Wine és szintén terjedelmes cikket szentelt a minap a Decanter oldalán a szlovák boroknak. Mint a magyar borokban ugyancsak jártas szakember írja, „stílusban a szlovák tokaji bor hasonlít a magyarhoz, ugyanazokból a fajtákból is készül, viszont a szlovák szabályozás még engedi a 3 és 4 puttonyos aszút”.
A két elismert szakember írásának végkicsengése azonos: hamarosan sokan indulhatnak a szlovák borok felfedezésére. A sokszínűség, a lelkes borászok és a pincéket körülölelő természet az egyre jobb tételekkel komoly vonzerőt jelent.
