Egy intézkedésnek esett áldozatul, ma azonban már népszerűbb, mint valaha.
Mexikónak köszönhetjük a világ két talán legkedveltebb párlatát: a tequilát és annak füstösebb rokonát, a mezcalt. A két ital együtt több milliárd dolláros bevételt hoz évente a közép-amerikai országnak. Sokan nem tudják, de Mexikóban létezik egy harmadik típusú ital is, ami sokáig tiltott volt: ez nem más, mint a sotol (ejtsd: szotol).
https://vince.hu/kortyok/ital-peru-chicha-sor/
Az ország északi, sivatagos részéről származó sotolt Chihuahua, Coahuila és Durango államokban készítik a nyugati üstökvirág cukorban gazdag tövéből (magát a növényt is gyakran sotolnak is nevezik). A ma már világszerte ismert ital a huszadik század második felében, egészen pontosan 1944 és 1994 között be volt tiltva. A tiltásnak köze van az 1920 és 1933 között az USA-ban érvényben lévő alkoholtilalomhoz. A tilalom hatására Mexikóban is szigorítottak az itallepárlás szabályain. Ennek esett áldozatául a sotol, amit minden háznál készítettek helyi használatra – ellenőrizetlen higiéniai körülmények között. Ezzel még csak megbélyegezték a sotolt, ám ez vezetett oda, hogy 1944-ben teljesen betiltották előállítását, fogyasztását
Az alkoholt eredetileg a Chihuahuan-sivatagban élő őslakosok készítették kis házi üzemekben. Az általuk évszázadok óta fogyasztott ital a hagyományuk meghatározó része, a különböző családi receptek pedig generációról generációra szálltak. Ennek megfelelően a tiltás ellenére stikában gyakorlatilag ugyanúgy folytatták az előállítását a régióban – írja a The Daily Meal.
Bár a tilalom 1994-es feloldását követően a sotol szélesebb körben elterjedt, a következő évtizedekben is számos akadályt kellett leküzdenie ahhoz, hogy globális szinten is ismertté váljon. 2002-ben a mexikói kormány létrehozta az eredetmegjelölési rendszert (DO). Ez azt jelenti, hogy egy ital csak akkor kaphatta meg a sotol megjelölést, ha Chihuahua, Coahuila vagy Durango államban állították elő. Egyéb területeken a nyugati üstökvirág növényéből készült szeszes italok a cucharilla jelölést viselik.
A megkülönböztetés azért is fontos, mert a DO a minőségbiztosítás mellett a hagyományőrzést is segíti. Míg azonban az Egyesült Államok a mezcal és a tequila DO-ját igen, addig a sotol DO-ját nem ismeri el. Ennek oka, hogy az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (NAFTA) kidolgozásakor az még tiltott ital volt. Bár a NAFTA-t azóta felváltották más egyezmények, a frissített kereskedelmi szabványban még mindig nem kapott helyet a sotol.
Milyen a sotol?
Bár a világpiacra vezető útja nem volt olyan zökkenőmentes, mint a mezcalé és a tequiláé, a sotolt egyre gyakrabban említik Mexikó legismertebb párlataként. A három ital egyébként meglehetősen különbözik egymástól. A mezcal készülhet különböző agavéfajtákból, míg a tequila kizárólag a kék agavé növényből származik (vagyis, lényegében a tequila egy szűkebb halmaz a mezcalon belül). A sotol ezzel szemben jellemzően a nyugati üstökvirág sivatagi növény erjesztett majd lepárolt levéből készül. Az agávéval ellentétben, amit általában ültetvényeken termesztenek, a sotolhoz használt növény leveleit többnyire még mindig a vadonban szedik.
Ízét tekintve a sotol kevésbé füstös, mint a mezcal, és nem is olyan citrusos, mint a tequila. Fontos, hogy az éghajlat, ahol a nyugati üstökvirág terem, jelentősen meghatározza a párlat karakterét. Ez a virágos, fűszeres ízektől a földes jegyekig széles skálán mozoghat. A növekvő népszerűsége miatt ma már egyre több kézműves, különleges ízjegyekkel ellátott változata elérhető.
