Šibenik városa önmagában is megéri a látogatást, de kerüljük el a turistacsapdákat! Mutatjuk, hova érdemes betérni borozni, vagy éppen enni egy jót.

A több mint 6 ezer km hosszú horvát tengerpartot két borrégióra lehet osztani. Zadartól északra terül el az Isztria és Kvarner, délre pedig Dalmácia húzódik – most innen, vagyis ennek az északi részéről hozunk néhány kihagyhatatlan tippet. (Horvátországi cikksorozatunk 1. része itt, 2. része pedig itt olvasható.)

1. Šibenik boros fele

Ha ismerős a dalmatás címke, az nem véletlen: a Testament borai számos helyen előfordulnak Horvátország szerte. Tulajdonképpen egy befektetési borászat ők, ahol a tulajdonosnak a gazdaságban egyéb érdekeltségeiből származik nem kevés pénze – borász viccel élve pedig azt mondhatjuk, hogy ebből igyekszik keveset csinálni, ezért fektetett bele egy pincészetbe. Ennyit a háttérsztoriról, a tulajdonos egyébként nincsen nagyon jelen a pincészet életében. Azaz a fiatal borász szabadkezet kap, amit ő igyekszik is maximálisan kihasználni. Šibenik mellett járunk, úgyhogy itt már elfelejthetjük a malvaziját és a terant, vannak helyette más, autochton szőlőfajták. A helyi őshonosokból készítenek is bort itt a Testamentnél, ami pedig talán a legkülönlegesebb helyet foglalja el náluk, az a Tribidrag elnevezésű butélia. Genetikailag ez ugyanaz mint az olasz primitivo, vagy az amerikai zinfandel, így már csak az a kérdés: melyik az eredeti? Állandó nyitva tartással mennek, úgyhogy be lehet őket iktatni a programba, és ki lehet deríteni, szerintük mi az igazi sztori!

2. Ahol az elegancia a mérce

Ha az a meggyőződésünk, hogy Horvátországban egy borászat csak fapados, fesztiválpoharas, populáris, közt kiszolgáló lehet, akkor mindenképpen álljunk meg a Baraka pincéjénél. Ez a kis butik borászat ugyanis nyugat európai mércével mérve is stabil lábakon áll: elegáns belső, igényes külső, horizontig futó szőlőtőkék. Alig néhány hektár tartozik a pincészethez, amelynek javarésze elfogy helyben. Autochton szőlőfajták mellett gondosan elkészített nagy vörösök, akár magnum kiszerelésben is találhatóak az itallapon. Különleges mikroklíma, kézi szüret, kíméletes feldolgozás: csupa olyan hívószó, amelyek egy magára adó borínyencet becsalogathatnak a kóstolótérbe.

3. Étterem a világ végén

A Šibenik térségében való kalandozásunk csúcsára a koronát ennek a világ végi étteremnek a felfedezése tette fel. Az Unešić faluban található Konoba Campanelo meghitt hangulata az ételeiben is visszaköszön. Egy családi gazdaság, ahol a hangsúly a "család" szón van, hiszen mindenki hozzájárul ahhoz, hogy az egész zökkenőmentesen működjön, és igen, ez a 93 éves nagypapát is magában foglalja. Az alapanyagok nagy részét helyben termesztik, amely semmi máshoz nem fogható frissességet biztosít. Az ételek egyszerre hagyományosak és modernek, a látványkonyhában pedig a szemünk is jól lakik. Bár odabent is hangulatos, nyáron kihagyhatatlan a szabad ég alatt kialakított kinti tér, amelynek része egy régi, több mint 100 éves füstölő is.

+1 Amiben a kicsik az igazán nagyok

Amennyiben úgy döntünk, hogy nem elégszünk meg a a Šibenik környéki strandokon olcsón mért borokkal, hanem nyakunkba vesszük a vidéket, számos kisebb, családi borászatra bukkanhatunk. A teljesség igénye nélkül írjuk most a következő listát, amely termelőktől egytől egyig volt szerencsénk kóstolni. A Markus Fine Wines nemcsak borokat kínál, hanem étteremmel, szállásal is rendelkezik. A Zoro pince tételei egyelőre nem érdemeltek weblapot, de jó bornak nem kell cégér: Michelin-csillagos helyeken is poharazzák. A Skelin borászat nem kevesebbet, mint háromcsillagos szállást, mellé éttermet is kínál: tulajdonképpen bor resortnak is nyugodtan nevezhetnénk. A Vinerija Grabovac olyan kicsi, hogy hozzájuk mindenképpen bejelentkezés szükséges. Sladic néven két borászat is fut, válasszuk akár az Ante Sladicot, akár a "sima" Sladicot, biztos, hogy nem bánjuk meg döntésünket.

Szerző és fotók: Kalmár Borbála

Dalmácia borairól bővebben a Vince Magazin júliusi lapszámában lehet olvasni.