A méltán híres Kistücsök-életérzést a Garamvári Pincészet pezsgőivel és az Ikon Borászat fehér- és vörösboraival kísértük a Vince Slow Life hétvégén. Balatonszemesen és környékén az idő lelassult, az ízek elmélyültek, az élmény örökre velünk marad.

Balatonszemesre megérkezni, sétálni egyet a százéves villák között, már maga a lelassulás, a megnyugvás – pláne a nyári szezon előtt, amikor a part még csak a madárcsicsergéstől hangos, és járókelőkkel is csak elvétve találkozunk (a frissen épült, soklakásos monstrumok nézegetésével ne töltsünk sok időt, csak felmegy tőle a vérnyomás). A Bagolyvár utcában például egymást érik a főként női neveket viselő villák – Ilus, Éva, Rózsa –; miközben megcsodáljuk őket, egész biztosan elmélázunk azon, hogy micsoda történetük lehet ezeknek a házaknak, milyen élet folyhatott itt egy jóval nyugodtabb világban.

A Vince márciusi Slow Life hétvégéjének bázisa, a Kistücsök étterem épületének története is legalább 150 évre nyúlik vissza, a 7-es főút mentén álló ház eredetileg a Postakocsi Fogadó volt. Tulajdonosa, Csapody Balázs 33 évvel ezelőtt bérelte ki, majd vásárolta meg, hogy megteremtse a mára ikonikusnak számító „Kistücsök-érzést”. Balázs szerint a Balatont receptre kellene felírni mindenkinek – és egyáltalán nem csak a nyári szezonban, hiszen az őszi, téli, tavaszi időszakban gyógyító hatása van a balatoni nyugalomnak, jó levegőnek – és nem utolsósorban a régióból származó, elsőrangúan elkészített ételeknek és italoknak. Az elmúlt több mint három évtizedben a Kistücsök fogalom lett, egyet jelent a megbízható, magas színvonalú vendéglátással – Jahni László séf a kezdetek óta irányítja a konyhát –, ikonikus fogásaik a kacsacomb káposztás cvekedlivel, vagy a harcsapaprikás túróscsuszával. Az egész évben nyitva tartó vendéglő nemrégiben szálláshellyel is bővült, így minden adott, hogy kikapcsolódjunk, lelassuljunk néhány napra.

Utazás a Séfszobában

Slow Life hétvégénket magasan indítottuk, péntek este ugyanis első utunk a Séfszobába vezetett, ami nem más, mint egy önálló, látványkonyhás étterem a Kistücsök épületén belül. Saját megfogalmazásuk szerint itt eggyel még kifinomultabban mutatják be, amit a Kistücsökben vallanak a balatoni alapanyagokról és az italpárosításokról. A Séfszobában a szemünk előtt fejezik be az egymásra épülő menü fogásait, és alkalmunk nyílik beszélgetni a szakácsokkal az ételek elkészítéséről, a borokkal való harmóniájukról. A helyi gazdákra nem csupán beszállítóként tekintenek, hanem együttműködő partnerekként, akik nélkülözhetetlenek egy valódi, a régiót bemutató gasztronómiai élmény megalkotásához. A Szóládon sütött házi kenyér Horváth Pétertől érkezik, amelyhez a barna vaj egy csavar a hagyományos ízeken, a „Csicsókás” Fodor Lajos Törekiből származó céklája egy szofisztikált amuse bouche-ban ölt testet: sóban sült, füstölt és fermentált elemek találkoznak, miközben a kávés morzsa mélységet ad az ételnek. A Garamvári Evolution Rosé Brut pezsgő tökéletes kiegészítője a fogásnak. Az előétel játék a színekkel és textúrákkal: a sous vide-olt és juharsziruppal karamellizált színes répák, a faszénen füstölt cikória és a gránátalma frissessége egy vibráló, mégis harmonikus ízkombinációt alkot. Jól illik mellé a Figula Pincészet 7Ha 2023 bora. A Villa Tolnay Zöldveltelini 2023 pedig a vaníliás zellerpüré, a pirított törökmogyoró és a zellerolaj elegáns kísérője.

Elérkezünk a főételhez, reflektorfénybe kerülnek a balatoni halak és a régió marhahúsai. A balatoni fogas bőrén ropogósra sütve érkezik, kamut búzából készült rizottóval, amelyet kelkáposztapüré krémesít. A Kékajtó Borászat Olaszrizlingje elegánsan simul a fogás ízvilágához. A húsos főétel a Kislaki Bormanufaktúra Jánoshegy Kékfrankosával kerül az asztalra. Az angus marhafartő lassan érlelt, faszénen grillezett változata intenzív és szaftos, a currys, korianderes kuszkusz és a faszenes karfiol pedig egzotikus csavart ad hozzá. A citrusos desszert könnyed, mégis intenzív zárása a vacsorának. A bergamottkrém, a mandulalisztes crumble és a házi lime-lekvár egyensúlyban tartja az édességet és a savakat, miközben a Söptei Pince Sárgamuskotálya felteszi az i-re a pontot. A végén pedig egy igazán meglepő falat, amely tisztelgés a tradicionális magyar konyha előtt: káposztás rétes, amely egzotikus borsokkal és birspürével találkozik. A Séfszobában minden falat mögött történet húzódik meg: a termelőké, a séfeké, a borászoké és a vendégeké. Utóbbiak a vacsora végeztével még órákig maradtak és beszélgettek, élvezték a Kistücsök-feelinget.

Prémiumbuborékok

Szálláshelyünk reggelije is tökéletesen megfelelt a slow life koncepciónak, reggel 7 és 11 között ráérősen, a svédasztalról válogatva, vagy meleg reggelit rendelve készülődhettünk a szombati napra. Külön említést érdemelnek a kis házi sóskiflik (abbahagyhatatlan kategóriába tartoznak...), a házi kencék – körözött, tojáskrém – és a helyi termelőktől származó homoktövis és almalé keverék. Ezt követően nem kellett mást tennünk, mint beszállni az épület előtt felsorakozó vadonatúj luxus BMW modellek egyikébe, és szinte repültünk is a Garamvári Szőlőbirtok felé.

A balatonlellei birtokon három generáció dolgozik azért, hogy a fogyasztókat minőségi, hagyományos eljárással készült pezsgőkkel örvendeztessék meg. Nem titkolt céljuk, hogy a francia champagne vagy a spanyol cava mintájára egyedi, jól felismerhető és stílusteremtő magyar pezsgőt alkossanak. Az alapító Garamvári Vencel a kilencvenes évek előtt a legnagyobb hazai pezsgőüzemben kezdte karrierjét, ahonnan felső vezetői pozícióból távozott, hogy megvalósítsa a saját elképzeléseit. Az ő célkitűzéseit felesége is segítette, majd lánya és unokája is csatlakozott a munkához, mindannyian saját ötletekkel és jövőképpel. A család egyszerre kötődik a Dél-balatoni borrégióhoz és Budafokhoz: a szőlő itt terem – nagyjából 86 hektár termőterületen –, itt készülnek el az alapborok, a pezsgőkészítés viszont Budafokon történik, hol máshol, mint a Sörház utcában. Ezeket az információkat Molnár Szilárdtól, a Garamvári Pincészet márkaképviselőjétől tudtuk meg, aki a kóstolót tartotta, és aki körbevezette a csapatot az épületben a pincétől a panorámateraszig. A szőlőbirtokon döntő többségében kék szőlő terem, azon belül is a pinot noir a legjelentősebb, fehér szőlőből pedig legnagyobb mennyiségben chardonnay tőkéket találni, de nagyon széles a paletta, összesen több mint 21 fajtát számoltak meg nemrégiben a birtok dolgozói.

Mindegyik Garamvári pezsgő hagyományos eljárással készül, általában két évig érlelődik, de némelyik több mint négy évig. A kóstolót nyitó Classic Brut után egy Syrah Rosé következett, majd sokunk számára a kóstoló csúcspontja, a 2019-es Furmint Brut. Zárásul pedig házigazdánk kibontott egy Classic Brut Magnumot, amely a Classic Brut ízvilág felfokozása a maximumig. Chardonnay, furmint és pinot blanc fajták házasításával kellemesen könnyed, mégis intenzív pezsgőt alkottak, amely mind a friss brióst idéző, mind pedig a vajas, citrusos jegyeket tisztán, harmonikusan kínálja. Egy magnum palack felbontásának mindig ünnepi hangulata van: mi ezzel a pezsgővel koronáztuk meg a birtoklátogatást.

Ikonikus borok Rádpusztáról

Következő állomásunk Rádpuszta, az Ikon Pincészet, a Dél-balatoni borvidék meghatározó borászata. Az Ikon Borászat 2007-ben családi, baráti összefogással indult el Konyári János szakmai irányításával. A terület évszázadokon keresztül a Tihanyi Apátsághoz tartozott, írásos nyoma van annak, hogy itt már 1050-ben is szőlőt műveltek – ennek emlékére a borászat ma is készít egy fehér- és egy vörösbort az apátok számára. Ezt Kvák Emil, az Ikon vezetője meséli, aki a pincetúra után felkísért minket a csodás panorámával rendelkező épület emeletére, ahonnan pazar kilátás tárult elénk az északi part tanúhegyei felé.

Csönge Balázs főborász szintén csatlakozott hozzánk. Tőle tudtuk meg, hogy a háromemeletes épületben a szőlő feldolgozása gravitációs technikával zajlik, minimális beavatkozással. A gyönyörű környezetben megépült pince nemcsak esztétikus, de megfelel a kor minden elvárásának. Hatvanöt hektárnyi szőlőt dolgoznak itt fel évente, a pincészet 300-350 ezer palack bort készít. Hetven-nyolcvan százalékban kék szőlővel foglalkoznak, jellemzően francia fajtákkal, de az utóbbi években – a piaci igényekre reagálva – bővítették a fehérek sorát is zöldveltelinivel, sauvignon blanc-nal és Irsai Olivérrel.

A kóstolósorban szépen lépegettünk a fehérboroktól – zöldveltelini, chardonnay, sauvignon blanc, rajnai rizling – a vörösek felé. A birtok topbora, a Tulipán lett az asztaltársaságunk kedvence. A klasszikus bordeaux-i házasítás a pince mögött fekvő Diós-tetőről válogatott legszebb szőlőfürtökből készül, 40%-a merlot, 33%-a cabernet sauvignon, 24%-a cabernet franc, 3%-a shiraz. A birtok csúcsborával, az Evangéliummal zártuk a sort. A száz százalékban cabernet franc szőlőt kíméletesen, gravitáció segítségével dolgozzák fel, tartályban erjesztik, majd egy évig érlelik új Trust hordókban. Ezekből a borokból nemrégiben vertikális kóstolót is tartottak, 2007-től indulva kilenc évjáratát kóstolták meg, és a jó hír az, hogy az Evangélium mindegyik palackjában van még potenciál – mesélte a borászat vezetője. Ezen a ponton vettünk búcsút az Ikontól, a kapu előtt ismét felsorakoztak a luxus BMW modellek. Habár egy több mint 600 lóerős autóban ültünk, a rövid út a Kistücsökig mégsem a száguldásról, hanem a gazdag programot záró csodás naplementéről szólt.

A cikk a Vince Magazin 2025. áprilisi lapszámában jelent meg. A magazin kívánt lapszáma vagy akár előfizetés is megrendelhető a HG Média webshopjában.

Szerző: Tiefenthaler Eszter, Szépfy-Gőgh Csilla
Címlapfotó: Dancsecs Ferenc