London legrégebbi gyorsétele eddig rejtve maradt a turisták elől
szeptember 27., 2023 – Falatok – Geri Ádám
Fő összetevője évszázadokon át fizetőeszközként is szolgált, manapság már csak három helyen készül ez a gyorsétel a brit fővárosban.
Fő összetevője évszázadokon át fizetőeszközként is szolgált, manapság már csak három helyen készül ez a gyorsétel a brit fővárosban.
Nagy-Britannia fővárosa rendkívül sok turistát vonz. Többségük helyi kedvencnek a fish & chipset vagy az angol reggelit fogja megnevezni. Pedig London legtradicionálisabb harapnivalója egészen máshonnan, egész pontosan a Temze vizéből érkezik. Ez nem más, mint az angolna és a belőle készült pite.
Az angolna már a középkorban is óriási jelentőséggel bírt a város számára. A 11. és 14. század század között az angolna segítette London gazdaságát. Az angolna bérleti díjként vagy adóként való elfogadása mindennapos volt: csak a 11. században évente több mint 540 ezer angolnát „fizettek ki” bérleti díjként Angliában.
A hal mintegy öt évszázadon keresztül fizetőeszközként is szolgált, miközben a gasztronómiában betöltött szerepe szintúgy meghatározó volt. Robert May 1660-ban készült The Accomplisht Cook című szakácskönyvében 16 receptnek volt ez a fő hozzávalója. A viktoriánus korszakban a kígyószerű halat úgy árulták, mint ma a hot dogot – hordozható sütővel ellátott, megrakott kis kocsikról. Az angolna egyike volt azon kevés fajnak, ami képes volt túlélni az erősen szennyezett Temzében, ráadásul olcsó, laktató és fehérjedús élelemnek számított.
https://vince.hu/falatok/virsli-hus-hotdog/
Az 1740-es években a kirándulóhajósok London központjából a Temzén lefelé hajózva egy Richmondban található, egykor Twickenham Ait néven ismert szigetecskénél horgonyoztak le. A sziget kocsmája értelemszerűen egyre népszerűbb lett, kis idő múltán már nem csak a turisták körében szerzett magának hírnevet. Ezt viszont főleg egy ételnek köszönhette: az angolnás pitének.
Angolnapite-háznak hívták az odalátogatók a helyet, évekkel később pedig már a szigetet is Angolnapite-szigetnek nevezték el. Az ételhez a fogadó szakácsai a Temzéből kifogott angolnákat megnyúzták, kicsontozták 7-8 centis darabokra vágták. Ezek után megpárolták őket, hogy aztán piteként a sütőbe kerülhessenek.
Hárman maradtak hírmondónak
Az egyszerre laktató és olcsó étel fennmaradt mind a mai napig: manapság a M. Manze nevű helyeken lehet kapni. A mára hálózattá bővülő egységnek 1902-ben nyílt az első üzlete, az 1930-as évekre viszont már összesen 14 angolna- és pitebolt viselte ezt a nevet London-szerte. Napjainkra mindössze három maradt belőle. A Tower Bridge Road 87. szám alatti a legrégebbi túlélő. Törzsvendégei szerint ez London legeredetibb gyorsétterme.
Ha betérünk oda, mintha egy másik világba csöppennénk, sötét tónusú, zöldes látványvilág fogadja a vendégeket. A BBC beszámolója szerint jelenleg az étlapon párolt és aszpikos angolnát, illetve darált marhahúsból készült húsos pitét is találunk. Ezeket pürével és petrezselyemkrémre hasonlító angolna-szósszal tálalják.
Az idők és az ízek is változtak. Az 1970-es években az angolna még a piaci bódék és a szerényebb kávézók alapétke volt. Manapság azonban már inkább csak kuriózumként funkcionál. Az M. Manze ma már csak harmadannyit dolgoz fel és ad el, mint korábban, miközben a halat a Temze helyett az észak-írországi Lough Neagh édesvízi folyóból szerzi be. Hogyha valami különleges élményre vágyunk a brit fővárosban, mindenképp emlékezzünk erre a fogásra és vigyük tovább ezt a gasztronómiai hagyományt, ameddig csak lehet!
